Erasmus+
A Nagy Világ a Kicsi Kaposváron

kep

Október első hetében a program negyedik állomására, Magyarországra, Kaposvárra érkezett az Erasmus+. Lengyelországból, Bulgáriából, Ciprusról, Spanyolországból és a messzi Guadeloupe szigetékről vártuk társainkat, hogy bejárjuk velük a Dunántúl nevezetességeit, együtt dolgozzunk a program témáján Geoparkok és turizmus, valamint hogy megismerhessük egymást és négy fantasztikus napot töltsünk el. A vendégek nálunk, a családjainkkal laktak, így a vacsoraasztalhoz eggyel, vagy akár kettővel is többen ültünk le, a Jó éjszakát pedig ezúttal angolul is el kellett mondanunk este.

Kedden, az első napon meglátogattuk az iskolát, beültünk néhány órára, ahol egy percig sem unatkoztunk, hiszen ha feladat volt, nekünk is dolgoznunk kellett. Ezt követően a csoportok megosztották egymással a "Geoparkok és a turizmus" témában készített prezentációikat. Kora délután interaktív vetélkedő formájában a várost mutattuk meg társainknak, a Fő tér mindenkinek nagyon tetszett, este pedig általunk készített fasírtból, krumplisalátából, pogácsából és süteményekből álló vacsorára hívtuk meg őket és magunkat, ahonnan nem hiányozhatott természetesen a zene és a tánc sem először egy rövid ízelítő a magyar moldvai lépésekből, majd szabad JustDance.

Szerdán várt ránk a "magyar tenger" és a Bakony Balaton Geopark. Hajóval keltünk át Szántódnál, hogy aztán meghódítsuk a szentbékkállai kőtengert és a Hegyes tű bazaltharangját. Tihanyban az apátságot néztük meg, a szabadidőben pedig a templom melletti cukrászdát szálltuk meg egy egy rétes és egyéb finomság reményében.

Csütörtökön Somogy megyében maradtunk. Délelőtt a témánkon dolgozva prezentációt készítettünk a saját képeinkből és élményeinkből, majd utaztunk is Szennába, a skanzenbe. Megtekintettük a múzeumot, langallót ebédeltünk mi, magyarok, lelkesen mutattuk, mennyi hagymát, tejfölt és töpörtyűt tegyenek rá -, a délután első felében pedig, mielőtt tovább álltunk volna, kipróbálhattuk, kit vennének be máris egy szövő fonó manufaktúrába, hiszen birka gyapjúból nemezeltünk egy szép színes tulipánt tartott a kezében, aki ügyesen dolgozott. Több magyar is sikerrel járt, a kitartó vendégek közül pedig a lengyelek és a ciprusiak bizonyultak a legjobb nemezelőnek. A zselici obszervatóriumban több előadást is meghallgattunk a meteorokról, a fényszennyeséről és a csillagos ég egyéb titkairól, s tovább maradtunk volna ezernyi kérdésünkkel, de mennünk kellett, máskülönben kihűlt volna a búcsúvacsora! A bőszénfai szarvasfarmon igazi magyar tálakból laktunk jól, egyedül az hagyott némi rossz ízt a szánkban, hogy tudtuk, ez az utolsó közös esténk.


Péntek Kamilla (10.c)