EURÓPA-KÖRÚT (2016. június 26. – július 3.)
Ebben a beszámolóban szeretném röviden leírni az út során szerzett élményeinket, valamint kedvet csinálni az idei tanévben is szerveződő Németország-Anglia-Franciaország kirándulásra, avagy nyaralásra.
Június 26-án hajnali kettő órakor indult a buszunk Kaposvárról, a Munkácsy csapatát 19-en alkottuk. Egy szarvasi általános iskolásokból álló csoport utazott még velünk.
Kisebb technikai megállók után tíz óra magasságában érkeztünk meg Berchtesgadenbe, ahol a Sasfészek megtekintése volt a program. Speciális, erre a célra kialakított buszokkal, hajtűkanyarokkal és extrém szűk alagutakkal tarkított úton vittek fel minket az 1700 méteren található buszparkolóba, ahonnan az utolsó 134 métert lifttel tettük meg. Igaz a sűrű felhők miatt semmit sem láttunk az egyébként –mint a plakátokról kiderült- lélegzetelállító kilátásból, mégis az élmény, hogy egy ilyen különleges helyre eljutottunk és a fent található sziklákkal teli ösvényeken tett rövid túra abszolút megérte a 16 eurós belépőjegyet.
Következő állomásunk, a Neuschwanstein- és Hochenschwangau-kastély volt. Itt néhány órás szabadprogramot kaptunk, mindenki a kedvére való kastélyt látogathatta meg. Én a Neuschwanstein-i kastélyhoz sétáltam fel, ami igazán megérte a kb. fél órás hegyi úton való gyaloglást, a mesébe illő építészeti csoda egyszerűen lenyűgöző. Miután visszaballagtunk a hegyről, ettem egy currywurst-ot, ami meglehetősen csípős volt.
Este hatkor a buszunk elindult a strasbourgi tranzitszállás felé. Itt teljesen korrekt körülmények között tölthettük el az éjszakát. Másnap reggel nyolckor irányba vettük Calais-t, és a Doverbe tartó kompot. Nem fértünk fel az előre lefoglalt hajóra: két szabad óra a kikötőben. Este nyolckor már „úsztunk” is Anglia felé. Az időzónaváltás miatt itt nyertünk egy órát, így a másfél órás átkelés fél órát vett el a napból. A kompon mindenféle üzlet, étterem és kávézó állt a rendelkezésünkre, szóval senkinek nem volt oka unatkozni. Nagyon későre járt, mikor egy rövid buszozást követően megérkeztünk Canterburybe, ahol kicsit lerövidítve megnéztük a belvárost és lehetőségünk volt a helyi Sainsbury’s-ben beszerezni a szükséges ételeket, italokat.
Az angliai szállás a Shippey-szigeten egy mobilház-park volt, ahova késő éjjel, hulla fáradtan érkeztünk meg. Kedd reggel irány London. A London Eye-nál kezdtünk, majd sorban a londoni must-see, úgymint Westminster, Lovas őrség, St. James’s Park, Buckingham Palace, Piccadilly Circus, itt szabadprogram. Én nem először jártam ott, de a London feeling nem maradt el, igaz kicsit elfogult vagyok, mivel ez az egyik kedvenc városom, már az esős időt is megszoktam, így ez nem lehetett zavaró tényező. Este vissza a szállásra, ma is sikerült kellően elfáradni. Következő napi program a British Museum, Madame Tussauds/Regent’s Park, Marble Arch, majd végül az Oxford-streeten szabadprogram, ez egy lazább nap volt, tehát végig a jó hangulat uralkodott.A csütörtök egy sűrűbb programú napnak volt betervezve, először a többség a Natural History Museum páratlan gyűjteményét tekintette meg, de mivel én már ezt korábban megtettem, a szomszédos Science Museumban töltöttem az erre szánt 3 órát. Nekem ez az egyik nagy favorit, a rengeteg történelmi jelentőségű kialított tárgy mellett egy csomó interaktív játékkal, személyiségteszttel, arcunk virtuális átszabásával és még megannyi izgalmas furcsasággal foglalhatjuk el magunkat. Innen a Hyde Parkon keresztül átsétáltunk a Marble Archig, ahonnan fél Londonon átbuszozva látogathattuk meg a Tower of London múzeumát és Tower Bridge-t. Este hétkor visszautaztunk a szállásra, ahol utolsó éjszakánkat eltöltve reggel hatkor elindultunk a komphoz, az cél most Párizs volt.
Utunk zökkenőmentesen, de jó hosszan kitöltötte a délelőttöt és a kora délutánt. Kettő óra húsz perckor átléptük a Szerelem Fővárosának határait. Első benyomásra a köztudottan romantikus hangulatú város sokaknak csalódást okozott, de a véleményünk azonnal megváltozott, mikor kiszálltunk a Montmartre-on és a szűk utcákon „felmásztunk” a Sacré Coeur bazilikához, ahonnan első osztályú kilátás nyílott a városra. Kaptunk 3 órát, amit szabadon eltölthettünk, mi egy kisvonatozást választottunk a környéken, ami 40 percig tartott és megérte a párizsi árakhoz képest alacsony 6.50 eurós jegyet. E vonatozást mind a hatan nagyon élveztük, számos meglepetés ért minket és sok szép emlékkel gazdagodtunk itt is. Számomra az első kedves élmény volt, hogy a csapatból egy valaki ingyen jöhetett, amit a sofőr, avagy chauffeur csak azért engedett meg, mert franciául szóltam hozzá, ez a gesztus nagyon szimpatikus volt neki. Kiértünk a Boulevard de Clichy-re, ahol a híres Moulin Rouge mulató is található. Itt a kisvonat megállt 5 percre, hogy fotózhassunk. A sugárútón egymást érték a különböző erotikus üzletek, ahol, olyan dolgokat láttunk amikről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy léteznek, és még kereslet is van rájuk. A lenyűgöző program után a szállásunkra mentünk a külvárosba, ahol egy éjszakát aludtunk.
Szombaton az első dolgunk az Eiffel-torony meglátogatása volt, ahol háromszor estünk át biztonsági ellenőrzésen, mielőtt a lifthez mehettünk volna. Szerintem nem szükséges túl részletesen írnom erről a helyről, nem igazán van olyan, aki ne hallott volna az párizsiak öreg hölgyéről. Később a Szajna-parton gyülekeztünk, itt kaptunk egy Hop On & Hop Off hajójegyet, amivel könnyen tudtunk közlekedni a folyón. Ez egy üveg sétahajó volt, ami szinte minden fontos Szajna-parti látványosságnál megállt. Mi először a Notre Dame katedrálishoz mentünk, ahonnan kiindulva bárhová eljuthattunk a félnapos szabadprogram során. Én egyedül indultam el, először jó turista módjára ettem egy kicsit sem francia menüt a Subway-ben. Aztán elindultam a Rue de Rovolin a Louvrehoz, ahova sajnos nem mentem be, de belecsöppentem a Párizsi Gay Pride-ba, avagy a melegfelvonulásba, Ez lehet hogy furcsán hangzik, de egy hatalmas élmény volt, mivel ez egy nagyon fontos, modern és szabadszellemű esemény és teljesen másról szól mint mondjuk a budapesti. Itt eltöltöttem kb. egy órát az embereket nézve, később felszálltam a hajóra a Pont Royal-nál és elmentem az Eiffel-toronyig. Onnan az Avenue Kléber-en felsétáltam az Arc de Triomphe-hoz, avagy a Diadalívhez, majd a Champs-Elysées-n vásároltam egy-két dolgot, végül visszaballagtam az Eiffel-toronyig. Ekkor a lábam már szinte hallottam, ahogy könyörög, hogy elég a gyaloglásból. A nap végén még ettem egy francia palacsintát eperrel, nutellával és creme-chantilly –vel, ami 12 euróért isteni volt, már csak az ára miatt is... Hét órakor már utaztunk Kaposvár felé, ahová másnap 3 órakor érkeztünk meg.
Hihetetlenül gyorsan elrepült ez az egy hét, hatalmas élmény volt ez minden résztvevőnek, még sokáig fogjuk emlegetni az út során szerzett tapasztalatainkat és sztorikat. Az én beszámolóm ennyi volt, utazzatok ti is minél többet, hogy hasonló életre szóló emlékeket és persze tudást szerezzetek!
Ferenczi Erik