Határtalanul Erdélyben
Április 21-én reggel elindultunk felfedezni Erdély kincseit: megálltunk Aradon megtekinteni a várat, majd egy félórás séta és egy gyors csoportkép-videó után visszaszálltunk a buszra. Szépen lassan araszoltunk Szászváros felé, ahol az első, majd végül az utolsó éjszakát is töltöttük.
Második nap
Másnap reggel megkezdtük Erdély nagyobb és híresebb városainak felfedezését. Első megállónk Kolozsvár volt, ahol készítettünk egy újabb csoportképet a Mátyás-szobor előtt, majd megnéztük a Szent Mihály templomot is. Második úti célunk Marosvásárhely volt, ahol szabadidő keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy a belváros egy töredékét megtekintsük. Próbáltuk e ragyogó, nagy történelmi múlttal rendelkező város legtöbb helyszínét megörökíteni. Marosvásárhelyt elhagyva megkezdtük végső utunkat a Hargitafürdőn fekvő menedékházba, ami az elkövetkezendő napokban szállást adott csapatunknak. 
Április végéhez képest szokatlan módon 20-30 centiméteres hóban cipeltük a 10 kilós bőröndöket. Gyors kipakolás és vacsora után kezdődhetett a hógolyócsata, melyben a tanárok és a diákok egyaránt részt vettek.
Harmadik nap
Utazásunk harmadik napjának reggelén szakadó hóesésre ébredtünk, de ennek ellenére útnak indultunk Székelykeresztúrra, az Orbán Balázs Gimnáziumba. 
Először az igazgató úrtól hallgathattunk egy tartalmas előadást az iskoláról, az ottani életről és a rendezvényekről. Ezután a diákokkal ismerkedtünk meg. Délután közösen elsétáltunk a híres körtefához, amely alatt Petőfi Sándor elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című verset. A székelykeresztúri lakosok erre nagyon büszkék, 
ezért próbálják megőrizni ezt a fontos értéket, így beoltottak egy csemetét. Az emlékművet meg is koszorúztuk.
Negyedik nap
E nap programjában a Békás-szoros és a Gyilkos-tó szerepelt. 
Legelőször a Békás-szoroson sétáltunk végig, ahol mindenki csodálkozott a hatalmas sziklafalak nagyságán és az égbetörő magas kőszirteken nőtt fenyőfákon. 
A nagy kősziklák közt végig patakok folydogáltak. Kisebb pihenő után érkeztünk a Gyilkos-tóhoz, ahol rengeteg képet készítettünk a természet által kialakított nem mindennapi tóról. A part mellett lehetőség volt igazi erdélyi kürtőskalács vásárlására is.
Ötödik nap
Az ötödik napon megérkeztek a székelykeresztúri diákok, akikkel együtt elmentünk túrázni a Hargitára. A látvány csodálatos volt, csak az út kitaposásában eléggé elfáradtunk. Amikor már mindenki felmászott a Kossuth-sziklához, gyönyörködtünk a távoli hegyek, a mindent befedő hó és az erdők látványában. Miután kipihentük magunkat, elindultunk vissza a menedékházba.
Hatodik nap
Ezen a napon kirándultunk a Szent Anna-tóhoz. 
A látvány egyszerűen gyönyörű volt. A fák tükröződtek a víz felszínén, a Nap megsütötte a havas krátert. Rengeteg képet csináltunk, valamint sokat nézelődtünk. Ezt követően felsétáltunk a Mohos-láphoz, amiből nem láttunk túl sokat, mert mindent befedett a hó, de tanáraink beszámoltak a terület növényvilágának sokszínűségéről. Menetközben megálltunk Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél, amelynél koszorút helyeztünk el. Az ebéd utáni megállónk Parajdon, a sóbányában volt. 
Mikor megérkeztünk, a bányába egy busz vitt le minket. Odalent szinte mintha egy egész kisváros tárult volna szemünk elé: a falak mind sóból voltak, a bánya tele játékokkal, éttermekkel, sőt még egy kalandpark és egy templom is volt, ahol időnként esküvőket is szoktak tartani. Lent a levegő is sokkal frissebb és egészségesebb volt, mint a felszínen. Az esti órákban, fáradtan értünk vissza szálláshelyünkre.
Hetedik nap
Miután csomagjainkat bepakoltuk a buszba, kezdetét vette utunk Segesvárra. 
Megálltunk Segesvár előtt megkoszorúzni Petőfi Sándor emlékművét. Néhány perccel később megérkeztünk Segesvárra, ahol főként a várban töltöttük időnket. 
Sétálhattunk a középkori városban, és természetesen Drakula szülőházára is vethettünk néhány pillantást. A város fölé magasodott épületek sziluettje lenyűgöző volt messziről, közelről pedig egyszerűen lélegzetelállító. Segesvár után megálltunk Szelindek váránál, ahol megtekintettük az egykori végvár romjait. 
Utolsó állomásként felfedeztük a gyulafehérvári várat. Este megérkeztünk Szászvárosba, ahol az utolsó éjszakánkat töltöttük.
Nyolcadik nap
Reggel fáradtan, mégis boldogan szálltunk fel a buszra indulásra készen. Igazából, ha lett volna lehetőségünk arra, hogy maradjunk, akkor szívesen eltöltöttünk volna még néhány napot Erdélyben. A hazaúton csak a határnál álltunk meg, aminek köszönhetően hamar haza is értünk a hosszú, ámde vidám és emlékezetes útról.
Lóka Eszter (10.b) és Dániel Dalma (10.c)