Zólyom

Besztercebányától nem messze, a Garam folyó partján fekvő város. Neve a szlovák "zvolen" szóból ered, melynek jelentése "kiváló, nevezetes". Mai formájában a 14. században, a tatárjárás után épült ki. Történelmileg jelentős, ide köthető többek közt a Hunyadi család, Bethlen Gábor, és Bocskai István is. A várat 1644-ben Rákóczi György foglalta el, majd az Eszterházy-család tulajdonába került át. 1802-ben újra az állam tulajdonává vált, ekkor restaurációja megtörtént. A szlovák nemzeti felkelés egyik központja volt.

A 13. századi vár a városközpontban található, a várkapunál elhelyezett tábla Balassi Bálint emlékét őrzi. A Szent Erzsébet templom igazi ötvözete a különböző korstílusoknak, hiszen gótikus stílusban épült, majd a reneszánsz idején a kornak megfelelően építették át, a templomtorony pedig a barokk korszak jegyeit őrzi. Az óhegyi kegytemplomot sok különleges történet övezi. Az 500 éves, 1710-ben egy fa törzsébe menekített kegyszobornak különleges jelentőséget tanúsítanak, és a mai napig zarándokok tömegei látogatják, hiszen a szobor tövében fakadó forrás a csodák helyszíne.  A városháza a 17. században épült, reneszánsz stílusban. Összességében, Zólyom a Szepessség egyik kulturális és vallási központjának tekinthető. Zólyom várát a kirándulás első napján tekintettük meg. A vár belsejét ugyan nem látogattuk, körbesétáltuk, és megkoszorúztuk Balassi Bálint emléktábláját is. A zarándokhelynek számító óhegyi templomra sajnos nem jutott időnk, de a belváros felfedezésére kapott fél óra után felszabadultabban ültünk vissza a buszra.