Lőcse

Lőcse városa a Lőcse patak völgyében fekszik. Mi is megcsodálhattuk a várost a kirándulásunk folyamán egy séta keretében, mindannyian kisebb csoportokban a magunk tempójában haladva vehettünk részt a programon, ami még élvezetesebbé tette ezt az élményt, hiszen mindent nyugodtan megnézhettünk. Elsősorban fontosnak tartom megemlíteni a Lőcse mellett levő Mária-hegyet, ez már a 13. század elején is zarándokhelyként szolgált, a Thurzó- házat, ami jelenleg Szepes megye állami levéltáraként működik, illetve a Városi Színházat. A színház Szlovákia legrégebbi színház épület, mely a kezdetektől fogva változatlan funkciót tölt be, mind a mai napig tartanak itt előadásokat, koncerteket és más kulturális rendezvényeket egyaránt.

Kifejezetten sok templom található a városban, amely annak köszönhető, hogy a különböző keresztény irányzatok többsége külön templommal rendelkezik. Ilyen például a minorita Szentlélek-templom és -kolostor, a Szűz Mária templom, az Evangélikus templom, illetve a Szent-Jakab templom. Ezek közül kettőt nekünk is volt lehetőségünk megnézni a városnézésünk során, az egyik ilyen a település Evangélikus temploma volt, mely a Főtér déli látható, 1825 és 1837 között épült klasszicista stílusban.

A buszunk nem messze a főtértől parkolt le a Pál Mester terén. A tér Lőcse egyik központi személyiségének nevét viseli, aki a késő gótika egyik leghíresebb szobrásza és fafaragó művésze volt. Legjelentősebb alkotása a Szent Jakab templom világhírű oltára, melyet 10 éven keresztül készített, a legenda szerint még önmagát is ábrázolta a 12 apostol egyikeként. A tér körül sorakoznak Lőcse legszebb építményei, barokk és reneszánsz épületek, melyek az idő viszontagságai ellenére kiválóan fennmaradtak. Így tehát egy pár perces sétát tettünk meg a főutcán, ahol többen is megálltunk venni magunknak egy-egy fagylatot, szóval nem utolsó sorban azt is volt alkalmunk megállapítani, hogy nem csak a város csodaszép, de az ízek is hibátlanok. Máris a főtérre értünk, ahol a fent említett Evangélikus templom is fellelhető, emellett az egyik legkiemelkedőbb épület, a Városháza is szemünk elé tárult. A reneszánsz stílusban épült árkádos létesítmény 1550-ből származik, ám harangtornyát csak 1661-ben toldották hozzá. Ma a Szepességi Múzeum működik benne, sok 14. századi freskó, festmény és bútor is a kiállító tárgyak közé tartozik.

A főtér közepén a Szent Jakab templom vonzza magára a tekinteteket, melynek 19. században épített magas tornya a város jelképévé vált. Pál mester készítette fából faragott oltárát, amely a világ legmagasabb késő gótikus oltára. Emellett a templombelső díszítettsége egyedülálló módon tükrözi Lőcse virágkorát.

Már csak egyetlen említendő látványosság maradt hátra, ami nem más mint a szintén a Főtér közepén álló szégyenketrec. A 16. században készült és akkor is kezdték el használni, eredetileg a Protestáns templom ( Evangélikus templom ) elé volt helyezve, de átkerült mai helyére, azaz a Városháza elé. Azokat a városlakókat zárták be ebbe a ketrecbe, akik kisebb törvényszegéseket vétettek, így a megaláztatás volt a büntetésük, mivel az ilyen büntetéseket lefőképp a vásárok idején rendezték, ez az összegyűlt embereknek elrettentésként is szolgált illetve az elítéltet a megvetés eszközeivel illették. Órákig tudtam volna sétálni és élvezni a város szépségét, de még nagyon sok program várt ránk aznap, ezért tovább vitt minket az utunk.