Munkácsy Mihály Gimnázium
Kaposvár

2015. április 22-28 között a Munkácsy Mihály Gimnázium hetedik a osztálya a Határtalanul pályázat keretében Szerbiába utazott Horvátországon keresztül a Duna mentén. 35 diák és 4 kísérőtanár vett részt a tanulmányúton.

Ezt a kirándulást már az egész csapat nagyon várta, mert kicsit el tudtunk szakadni az iskolában töltött hétköznapoktól, a dolgozatoktól, a felelésektől és az óráktól. Az előző esti csomagolás után felpakolva a buszra elhelyezkedtünk és elindultunk hosszú utunkra.

Délelőtt elkezdtük a kiselőadások felolvasását, hogy ismereteinket kiegészítsük, majd megérkeztünk első állomásunkhoz, az Erdődi várhoz. Azután Valkóvárhoz, benéztünk Kapisztrán János templomába. Újvidéken megnéztük a lélegzetelállító belvárost és végül Péterváradot. További buszozás után estefelé odaértünk szállásunk helyszínére, Székelykevére. Rögtön vacsorázni mentünk, azután megkerestük szobáinkat, ahol hamar elaludtunk, mert elfáradtunk az aznapi élményektől.

Másnap kakasszóra ébredtünk (igaz csak a telefon csengőhangjára). Kis készülődés és reggeli után elindultunk. Meglátogattuk a torontálvásárhelyi múzeumot, templomot, iskolát, ahol átadtuk az ajándékba hozott magyar nyelvű könyveket. A helyi iskola igazgatóhelyettesének beszámolóját hallgattuk végig majd körbevezetett bennünket és megmutatta a települést. Megtekintettük Versec várát, majd sétáltunk egy nagyot a Délibláti homokpusztán. A hosszúra nyúló síkság kialakulását és megjelenését is megbeszéltük. Székelykevére visszaérkezve ismét kedves vendéglátóinkhoz mentünk, ahol a fárasztó nap után vacsorát kaptunk, majd szállásunkon gyorsan elaludtunk.

Péntek reggel páran futottak néhány kört a környéken felfrissülés céljából, de a többség inkább ágyban maradt lustálkodni. Aznap hosszú utazás várt ránk. Első megállónk Galambóc vára volt, aztán jött a Kazán szoros, a Vaskapu, Traianus hídjának romja. Közben a csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk, és ezeknek a földrajzi, történelmi jelentőségéről is hallhattunk. Hazafelé a buszon – épp úgy, ahogy a többi napon - nagy lelkesedéssel töltöttük ki a kirándulással kapcsolatos tesztlapokat. A kisebb szünetekkel tarkított utunk után sikeresen megérkeztünk az étteremhez, ahol farkaséhesen ettük a finom pizzát.

Másnap Belgrádba indultunk, és bejártuk a nándorfehérvári csata helyszínét. A belvárosi séta bámulatos volt, mert egy igazi nagyváros hangulata keveredett a történelemmel. Sétáltunk egyet a várban és környékén, majd ellátogattunk a Zimonyi várba, és elindultunk Székelykevére. Délután néhány helyi fiú, és a mi csapatunk barátságos mérkőzést vívott egymással (természetesen fociztak). Az esti programunk nagyon érdekes volt, táncházban voltunk, ahol az új tánclépések tanulása jó hangulatban telt.

Az utolsó nap reggelén szembesültünk a szobánk állapotával. A pakolást gyorsan befejeztük, majd nekivágtunk első megállónknak, Szendrő várának. Azután felszálltunk egy hajóra, amivel körbehajóztunk egy szigetet a Dunán. A hajókázás hosszúra sikerült, de a látvány lenyűgöző volt, a folyó csodálatos nagyságát is megfigyelhettük. Következő megállónk egy római kori feltárt város, Sirmium, ami a szépsége miatt abszolút emlékezetes élmény marad. A városmaradványok feltárásának módja különleges hangsúlyt kapott, ahogy elterültek alattunk a fennmaradt részletek. Hazafelé még megálltunk az Eszéki várnál, és sétáltunk egyet.

Kaposvárra érve izgatottan pillantgattunk ki az ablakon szüleinket, testvéreinket meglátva. Az egész utazás hihetetlenül lenyűgöző és tanulságos volt, és összehozta az osztályt. Az érdekes földrajzi és történelmi megfigyeléseinket elraktároztuk, és tudásunkat elmélyítettük. Ha lenne még ilyen kirándulásra lehetőség, szerintem a mi osztályunk szívesen „feláldoznᔠmagát.

Szecskő Anna Lili