Budapest, 2024. 12. 13 – Terror Háza Múzeum, Holokauszt Emlékközpont
A Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium 12.B osztálya 2024. december 13-án egy tanulmányi kirándulás keretein belül ellátogathatott Budapestre a Terror Háza Múzeumba, valamint a Holokauszt Emlékközpontba.
Tanulói reflexió:
Véleményem szerint mindkét helyet érdemes mindenkinek meglátogatnia életében legalább egyszer, hiszen itt olyan új információkat kaphat, amit az iskolapadban nem feltétlen tanul meg az ember. Mindkét hely nagyon tetszett, sok új történettel gazdagodhattunk. Nagyon sok szimbólum fedezhető fel mindkét helyen, például a Terror Házában az a szoba, ahol egy térkép a szőnyeg és megmutatja, hogy a Szovjetunió mennyivel nagyobb mint Magyarország vagy épp az a terem, ami félig fehér, félig pedig sötét, mutatva, hogy milyen könnyen lehetett a legmagasabb pozícióból a börtönpincébe kerülni. Nekem, ami legjobban tetszett a Terror Házában, az a tank volt, amit daruval emeltek be a múzeum belső, most már fedett udvarába, illetve a térképes terem és az a szoba, ahol plakátok voltak, mert nagyon színes volt, ami azt sugallta a külvilág felé, hogy minden rendben van, de ez persze egyáltalán nem így volt.
A Holokauszt Emlékközpontban is rengeteg szimbólum található. Az első rögtön azután látható, ahogy az ember átér a kapun, hiszen 6 hatalmas oszloppal találja szembe magát, ami egyrészt a holokauszt 6 millió áldozatának állít emléket, illetve a magyar zsidóság hatszázezer áldozatának. Ami még nagyon szimbolikus a Holokauszt Emlékközpontban, az a padlózat: ahogy elkezdődik a látogatás még egészen egyenes, ám ahogyan haladunk előre a történetben, úgy kezd el lejteni, mígnem eléri a legalját, a zsidóság jogfosztásának megmélyebb szintjét, amikor a nevüktől is megfosztották őket (Auschwitzban számokat tetováltak az emberekre). De nagyon fontos, hogy még a legrosszabb helyzetekből is van kiút, és ez itt is megjelenik, ahogy elkezd emelkedni újra a padló. A Holokauszt Emlékközpontban először is a falon húzódó vonalak tetszettek a legjobban, hiszen nem tűnnek nagy dolognak, mégis hatalmas jelentőséggel bírnak, hiszen ezek szimbolizálják a zsidó emberek életét, ami teremről-teremre fogyott. Ami itt még nagyon tetszett, azok a plakátok voltak, mivel mindegyik egyre jobban kimutatta a zsidó gyűlöletet, de mégis a szöveg, ami rá volt írva ostobaság volt és természetesen nem igaz.
Mindkét helyen nagyon jó tárlatvezetést kaptunk, viszont nekem jobban tetszett az emlékközpontos, mert nem úgy mesélte el a történet, mint egy betanult szöveget, hanem kifejezetten érdekessé tette azt, illetve interaktívabb volt.